Az első gyimesi bál a román forradalom után, 1990-ben.

A forradalom előt elképzelhetetlen volt, hogy gyimesi népzenészek és táncosok Magyarországra jöjjenek Romániából. A Ceausescu diktatura erőteljesen akadályozta ezt. Olyannyira, hogy magyarok sem mehettek át a Gyimesi hágón, ahol szigorú ellenőrzés volt a vonaton, buszon, autóuton. Néhány bátor néprajzos csúszott csak átt néha álruhában rendes uton, páran a Kárpátok bérceit megmászva, de előbb utóbb mindegyikük lebukott, mert hiába bújtatták őket a helyi ismerősök, azért a hír terjedt a zárt közegben és valaki jelentett a szekunak.

Emiatt volt fontos ez az első alkalom, mert ekkor találkozhatott először a magyar érdeklődő a gyimesi csángók különleges, zártságában rengeteg ősi magyar elemet (nyelv, zene, tánc, szokások) megőrző kultúrájából.

Olyan legendás - a gyimesi népzene aranykorát képviselő - muzsikusok ülnek itt együtt a színpadon (Halmágyi Mihály, Zerkula János, Tímár Viktor, stb.), akiket később már nem lehetett együtt látni. Többségük elég hamar elment közülünk. Ma már csak Tímár Viktor él közülük. A kb. 10 muzsikus és 30 táncos jelenléte Sára Ferenc (hirhedt néptáncos, koreográfus) munkájának eredménye, aki ezután nem sokkal "disszidált" Romániába és mai napig is a gyimesi csángók közt él. Rengeteget tesz azért, hogy a nyitás után bomlásnak indult kultúra minél több eleme megmaradjon és azoknak értéke tudatosuljon a helyiekben. Míg élt, Zerkula János vak gyimesi primással gyerekiskolát csináltak, amelynek eredménye a Tücskök, Jani bácsi halála után a Zerkula zenekar nevet felvett 20 év körüli muzsikuscsoport. Azaz a táncosokon kívül van - tudatos helyi - muzsikus utánpótlás is Gyimesben, amely párját ritkítja a magyar népzene világában. A magyar népzenét ma már - nagy többségében - városi értelmiségiek játsszák.